"A gyenge ember kifogásokat keres, az erős cselekszik. Az akarat a legfontosabb. "Akaratod befolyásolja sorsodat" - talán magára kellene tetováltatnia ezt a mondatot, hogy soha ne felejtse el. Mert ő bizony a sarkára akart állni. Elege volt a folytonos alkalmazkodásból, a megalkuvásokból. Élni akart. Végre élni."

Ez az idézet Lakatos Leventétől származik,akiről eddig semmit nem tudtam. Most egy kattintással kiderült, hogy ugyanabban az évben születtünk.  Nincsenek véletlenek. Pont úgy fogalmazta meg azt,amiről most írni akarok, ahogy kell.

Kedves Barátom, Ismerősöm, Olvasóm! Visszaolvastam az első bejegyzésemet,amit februárban vetettem virtuális papírra és ott célul tűztem ki, hogy 2014. április 13.-án lefutom a 7 km-es távot, a Midicittát. Ez akkor nem valósult meg, 3,2 km-t teljesítettem, de nem voltam elkeseredve és a futás az életem része lett. Ezt akkor születésnapi ajándéknak szántam magamnak. Hat hónappal később, október 11.-én, (28,5 évesen,ahogy egy számomra fontos ember felhívta rá a figyelmem), a SPAR maratonon teljesítettem a 7 km-t. 

Elhittem. Elmentem. Megcsináltam. Ez a feliratú póló futott előttem kilométereken keresztül és belém vésődött. Ennyi a titok? Hidd el, tegyél érte és sikerülni fog. Hogy nem akkor,amikor eredetileg tervezted? Sebaj, összejön később. De tenni kell érte. Amikor februárban elkezdtem az edzéseket, még az is nagy feladatnak tűnt, hogy 10 percet  kocogjak megállás nélkül. Fél óra laza futás erőlködés nélkül???? Ez alap Monspart Sarolta, hogyan készüljónk fel 7 km-re című edzéstervében. Képtelen voltam elhinni,hogy ez sikerülhet. Így nem is idegesítettem magam, most jövök rá, hogy ezen nem agyaltam!!!, hanem részcélokat tűztem ki. Például azt, hogy felkelek 6-kor és elmegyek futni. Aztán fél 6-kor. És úgy érkezek a munkahelyemre,hogy már túl vagyok az edzésen. Hogy vasárnap kimegyek a Szigetre a PCOS-es lányokkal közös edzésre. És lelki beszélgetésre,ami utána jön. Hogy foglalkozom magammal, elindulok akkor is,amikor olyan jó lenne még aludni. Amikor olyan jó meleg van a takaró alatt. Valami miatt mégis elindulok. Most már hiányzik ha nem. Miért? Inkább Kiért? Magam miatt. Mert nekem jó. Ha időnként fáj a térdem, ha magas a pulzusom, ha csöpög a fáról a harmat és csöpög a hajamból a víz és ez a kettő keveredik, ha sötét van én akkor is megyek és egyik lépés jön a  másik után. És így láttam Pesten Napkeltét, világító Holdat, szimatoló kutyákat, morcos buszra váró embereket, akiket szívesen kézen ragadnék és vonszolnám a parkba, hogy gyerünk, mozogj velem! Mert mosolyogva jó edzeni. Amikor nevetsz a célba éréskor, amikor nem látod, hogy kik állnak a célvonalnál,csak futsz,mintha ezen múlna az életed. És ott vagy a végén, és tudod,hogy megcsináltad! Elhittem, eljöttem,megcsináltam! 

Köszönöm a PCOS Alapítvány lányainak, edzőmnek, Ginának, hogy támogattak, akár csak egy mondattal, vagy még 10 lábemeléssel :) Leginkább a példájukkal.Teszik Ők is nap,mint nap és példával vezetnek. Erről Kun Erzsébet szavai jutnak eszembe:

"Nem kell erőszakosan a helyes útra terelned (gyermeked, tanítványod, sportolód), elég ha Te azon jársz."

Következő cél újra a Vivicitta tavasszal. 10 km! Szülinapra. Magamnak. Mert megérdemlem!

Nyár-sport-új élet!

Megint hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta,pedig a futás nem maradt el, sőt. Új élményekkel gazdagodtam! Július közepén a Mátrában nyaraltam és kipróbáltam a mezítláb futás örömét, szépségét. Puha lóhere szőnyegen futottam, reggel 7 és 8 között, harmattól vizes, lucskos fűben...csiklandozta, bizsergette a talpam. Nagyon érdekes érzés volt. Kicsit olyan,mintha meztelenül járkálnék a városban :) Mintha a futócipő védelméből kiszabadult talpaim nem találnák a helyes érkezést, elrugaszkoást. Utólag elolvasva régóta mezítlábasozó blogokat, írásokat, rájöttem, hogy tényleg nem jól érkeztem. Sarok helyett lábujjra kellett volna és a sarok csak éppen hogy érinti a talajt. Így természetes. A futó cipő gyengíti a sarok leérkezéséből adódó rezgést, de ilyenkor erre nincs lehetőség. A talpunk reflexológiai szempontból is nagyon fontos testrész, tele van idegvégződésekkel és a szerveinket masszírozzuk, ha egyenetlen talajon járunk, futunk. Ezért működik jól a talpmasszázs is és nagyon szeretem. Pláne, ha jól csinálják...! Reggelente átmasszíroztam a talpamat futás során. Utána tusolás és kellemesen felmelegedett a talpam és bizsergett még órák múlva is. Az első mezítlábas futásom hétfőn reggel volt, cipős futás után. Kedden és szerdán már csak mezítláb mentem. Függőséget okoz-tapasztaltam! :) Aztán azt is, hogy fokozatosan kellett volna. De rövid volt az idő, én mohó voltam és mindennap mentem nem néhány száz métert, hanem 2-3 km-t. Éreztem is utána az egész talpamat, vádlimat. Alig várom, hogy újra olyan terepen legyek,ahol le merem venni a cipőmet. Sajnos itt Budapesten nem ismerek olyan helyet, de biztos rátalálok, előbb vagy utóbb. Továbbra is hetente 2-szer 3-szor futok, és most már rendszeresen erősítek is. Fekvőtámasz, tricepsz a padokon. szabadtéri step.

Nagyon élvezem, és látványos is, sőt már volt,aki megdicsérte a karizmomat! :)

Eddig kutyával futottam, de ma elérkezett az a nap,amikor nem várt Liza a kapuban. Hazajött a gazdája és elvitte. Furcsa volt egyedül, lihegő, nyálát rámfolyató kutyus nélkül futni. Viszont az elmúlt közel fél év során nagyon sok szép pillanatot, élményt nyújtott ez a fekete jószág, igazi futó társ volt, sokszor csak sétáltunk, de az is élmény volt. Az ugrándozása, a szerető szeme mindig jókedvre derített. Újjászülettem minden közös séta, futás után!

Visszatérés!!!!! :)

Hosszú idő telt el az utolsó bejegyzés, a Vivicitta óta. Több, mint 2 hónap. Sokan kérdezték az ismerősök közül, hogy futok-e még, vagy abbahagytam? Büszkén újságolom mindenkinek, hogy futok, hogy csinálom, reggel 6-kor ott vagyok Lizáért és rójuk a köröket a parkban. Van, amikor este 7 körül megyek, de a nagy meleg és az, hogy a napom tervezhetőbb, élvezetesebb, könnyedén rávett arra, hogy reggel fussak.

Sarokemelés a futóiskola része :)

Van,amikor nincs kedvem futni, akkor sétálok vagy gyors gyalogolok, de megyek, 2 naponta visz a lábam, kívánja a szervezetem. Februárban döntöttem el, hogy jelentkezem az áprilisi versenyre és akkor kezdtem el edzeni. Azóta eltelt 4 hónap. Megváltozott a testem, átalakult a zsírszövet izomszövetté, mindösszesen 2 kg ment le, de jobb lett az alakom, jobban érzem magam a bőrömben. Nem utolsó szempontként a több izomszövet hozzájárul ahhoz, hogy az inzulin felhasználásom és az anyagcserém jobb legyen.
Járok edzeni a Margitszigetre is,a PCOS alapítvány szervezésében ingyenes edzések várnak minket hétről hétre. Most vasárnap a lelki edzésen-beszélgetésen is részt vettem. Fizikálisan lefáradva, a fűben inzulin rezisztenciával kompatibilis finomságokat majszolva, hihetetlen dolgokra döbbentem rá a párkapcsolati kérdésekben a tudat trénernek köszönhetően.
Egyre inkább foglalkoztat a lelki oldal. Saját magam megismerése. Miért kaptam én a PCO szindrómát és miért van inzulin-rezisztenciám?

Gyakoroltuk a sprint indulást, a bedőlést

IR kompatibilis finomságok,

 Május 10.-én részt vettem egy család állításon. Mi is az a családállítás?

A wikipédia szerint: A családfelállítás Bert Hellinger nevéhez fűződő terápia. A Familienaufstellung szó szerinti fordítása. A terápia Magyarországon 2000 óta családleképezés, családfelállítás, családállítás neveken vált ismertté.
Általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozás is lehetséges. A csoportos formánál az egyén két-három mondatban elmondja témáját, majd a vezető vagy az egyén a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben a vezető jelöli ki, vagy megkéri az egyént, hogy kezeit vállukra téve helyezze el őket úgy, ahogy abban a pillanatban érzi. Ezután magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire. A mozgásban előbb utóbb megjelenítődik a „sérült pont”, a kitagadott, elfelejtett, megítélt odatartozó. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása, és a tudatos szeretet kialakítása: az egyén a felvállalt sorsot nagy tisztelettel „visszaadja” annak, akihez az tartozik, gondolkodásmódja ítéletmentessé válik és „elkezdheti” a saját életét.

Bert Hellinger megfigyelése, hogy „létezik egy mélység, amelyben minden összefolyik. Ez a mélység kívül esik az idő határain. Az életet olyan, mint egy piramis. Fenn, az egészen kicsi kis csúcson zajlik minden, amit haladásnak, történelemnek nevezünk. Lenn, a mélységben a jövő és a múlt összemosódik. Ott csak tér van, idő nincs. Néha előáll olyan helyzet, melynek során kapcsolatba kerülünk ezzel a mélységgel. Ilyenkor valamilyen rejtett rendszert ismerünk fel benne és lelkünk valami nagyobb méretű irányába képes elmozdulni.”

Már a blog írásakor volt olyan ismerős, aki felhívta rá a figyelmet, de egészen májusig vártam,amikor jött az Alapítványtól a levél, hogy a PCO szindrómásoknak szerveznek ilyen foglalkozást. Elmentem rá és amit ott kaptam, az egy életre meghatározó élmény, tanulság. A tréner, Bodó Andi, szintén inzulin rezisztens, tehát a legjobb kezekben voltunk. 3 hétig nem lehetett beszélni róla, mert a léleknek idő kell, amíg a mélyről feljön és elrendezi a tudatban a dolgokat. Bennem megindultak a változások már januárban,amikor eldöntöttem, hogy betartom a diétát, februárban,amikor elkezdtem futni és a futást életem részévé tettem, elkezdtem új közösségbe, a PCOS-okhoz járni, beindultak a kiszállások a szakmámon belül, sikeres diagnosztikai munkát végeztem, előreléptem a PhD tanulmányomban. A változás eredményeként kiléptem abból a kapcsolatból, amiről azt hittem, hogy életem végéig fog tartani, új terveim vannak, életcélok születtek meg bennem, az energia szintem növekszik és alig várom, hogy egyéni családállításra menjek. Ahol csak a tréner van és én. Meg a családom, a múltam, a tudat alatti dolgok. Kicsit félek szembe nézni ezekkel, de csak azon lehet változtatni,amit ismerünk. Amiről tudjuk, hogy létezik.

Szabadtéri step :)

Folytatni akarom a blog írást is, mert bízom benne, hogy legalább a mozgáshoz kedvet kap így, ezáltal valaki. Talán a családállításhoz is... :)

A PCOS mentes életért futok és én fogok győzni!

Vivicitta! Fuss a városért! Fuss az egészségedért! Fuss Rita egy PCOS mentes életért! Tegnap lefutottam, jólesően, könnyedén a 3,2 km-es távot. Több volt bennem, de nagyon magas pulzussal tettem meg, így biztonságosabb volt a rövid szakaszt bevállalni, a 7 km még sok lett volna. Hatalmas tömeg fogadott minket, szerencsére rutinos PCOS társsal rajtoltam, így az elején kezdhettem. Kb. az 1.km-nél tarthattam,amikor visszafordulva láttam, hogy van,aki még csak most jut el a startvonalhoz. Rengetegen voltunk. Vitt a tömeg, de igyekeztem tartani a tempóm, sőt még lassabban is futottam, de így is 180-as pulzusom volt, oké, már az indulásnál, csak a laza melegítésnél 140-150/percet mutatott a mérő. Hiába, az adrenalin dolgozott :) Megállás nélkül mosolyogva futottam. Van min javítani, állóképesség, pulzustartomány, de hatalmas erőt adott, hogy meg tudtam csinálni. Kitűztem február elején és végigcsináltam. Vajon miért nem tudom alkalmazni ezt minden területen? Ugye fogom ezt alkalmazni minden területen? 

Edző nélkül csináltam meg, pontosabban akkor kaptam magam mellé edzőt, amikor szükség volt rá, de nem arra kellett, hogy lekényszerítsen futni, hanem azért kellett, hogy a helyes irányba tereljen. Magamtól, belső vágyból és tiszteletből, saját magam iránti tiszteletből róttam a kilométereket Lizával vagy Liza nélkül. És már ma reggel is voltam, igaz ma csak séta volt, de fél 7-kor már ott voltam a Kisasszonynál és mostantól megkezdődnek a reggeli edzések.Mert kell, megszerettem. Remélem hamarosan az életem része lesz a rendszeres futás és egyéb testmozgás.

Boldog születésnapot Rita! Szombaton töltöttem a 28. évemet, jó érzés így kezdeni a következőt! :) 

2 nap és VIVICITTA!

Kezdek izgulni...2 nap és VIVICITTA! Izgalmas és furcsa érzés futóversenyre menni. Eddig ezekről a versenyekről csak hallottam, de messzire elkerültem őket :) Most meg várom. Igaz nem a 7 km-en indulok, de végigcsináltam a 2 hónapot és elértem, hogy hiányzik a mozgás, a futás!, ha kihagyok néhány napot. Kihagytam a beszámolót a margitszigeti futásról, edzésről, amin Monspart Sarolta tájfutónővel melegítettünk be. Fantasztikus nő a Saci, élmény volt Vele a margitszigeti bemelegítés. Eldöntöttem, hogy lefutom a szigetkört. Épp itt az ideje, 2 héttel a verseny előtt illik lefutnom egyben 5,3 km-t. És 35 perc alatt teljesítettem. Életemben először! :) Nagyon büszke voltam magamra! Egyetlen üröm az örömben az volt, hogy túl magas pulzussal futottam 35 percen keresztül. 170-180-as tartományban voltam végig, ami azért rossz,mert nem a zsír ég ilyenkor, hanem a szervezet készenlétbe állítja magát és védekezni kezd a nagy stressz és megterhelés ellen. Azt a tanácsoat kaptam Ginától, aki PCOS trénerként irányítja a sziget-futásokat, hogy a versenyig már ne fussak ilyen pulzussal, hanem térjek át a gyors gyaloglás-kocogás kombinációra, úgy, hogy a pulzusom 150 alatt maradjon. itt jegyezném meg, hogy kb. 2 hete használom jól a pulzusmérőt, addig nem tudtam,hogy ilyen magas számmal futok. 
A héten figyeltem a pulzusomra és tartottam a 150-es alacsony értéket, gyors gyaloglással és lassú kocogással. Tegnap reggel mentem Lizáért, és 6 óra 10 perckor a Kisasszony még aludt, én ébresztettem :) A verseny után át akarok állni a reggeli futásokra. Hihetetlen energiával tölt fel, a levegő sokkal tisztább és helyrebillen az önbizalma az ember lányának :) Szinte berobbantam a munkahelyemre, onnan továbbszálltam egy sertéses konferenciára, majd 3 órát beszélgettem kedves barátnémmal (Ő a baromfi szekcióban volt napközben :) utána haza és tortát sütöttem,meg hagymás lepényt. Este 10kor azért már rendesen elfáradtam :) Viszont ha reggel futok, akkor a délután és az este szabad, pontosabban cikket írhatok,amihez ritkán van kedvem és időhiányra fogva eltolom. Megcsinálhatom a visszér- és egyéb testkezeléseket a jelentkezőkön...reggel a testemet, az egészségemet építem, délután,este pedig a jövőmet. Jövőnket :) Kedden és csütörtökön délután zumbát tart egy energikus, mosolygós hölgy az egyetemen. Nem csak táncika zumba, hanem erősítés is, ezért be fogok iktatni egy ilyen edzést is a heti 3 futás mellé. Mert jobb lesz tőle az alakom...ezt Monspart Sarolta tájfutónő mondta :) :) Én meg elhiszem Neki! 
Ma kertészkedés lesz, holnap ünneplés, meglepetésnapom lesz, vasárnap pedig megajándékozom magamat a futással!

Jó hétvégét kívánok, 13.-a utána foly. köv.! :)

Újra futok, már csak 2 hét és verseny!!!!

Végre megint futottam. Pénteken, 10 nap kényszerpihenő után újra akcióba lendültem! Az edzőtől tanultak szerint gyors gyaloglással kezdtem,majd térdemelés, sarokemelés és abból indítottam a  futást. Lekocogtam a kutyáért, majd a Liza húzóerejét kihasználva körbefutottam a parkot, egy kis pihenés, séta,mjad egy újabb kör következett. Viszont hazafele csak a gyors gyaloglás ment, hiába, 10 nap az  10 nap. Vasárnap délelőtt pedig,verőfényes napsütésben 20 percet futottam, hegynek fel és le egyhuzamban, majd még 2-2 percet. Ez is nagyon jól esett. A hétvégén a mozgás volt főszerepben, pénteken futás, szombat délután-este 4-es metro megnézése volt a program, minden megállt megtekintettünk, vasárnap délelőtt futás, délután pedig egy ismerősöm jött el hozzánk a két gyönyörű, igen mozgékony vizslájával, akikkel körbejártuk és labdáztuk a parkot, Liza visszafogottan ismerkedett, majd a két vizslát nem kellett biztatni, hogy beugorjon a kocsiba, szegény Liza kicsit kényszerítve lett, meg is rémült szegénykém, de a 3perces utat jól viselte, elmentünk az újhegyi bányatóhoz. Ott felfedeztünk egy klassz parkot, ma odamegyek futni Lizával. Több mint 2 órát játszottunk,csavarogtunk a kutyákkal, igazi meditáció volt, feltöltődés, agykiszellőztetés! :) Az esti előadás az Operában már csak hab volt a tortán :)
Szerdán megint a Margitszigetre megyek edzeni, ahol Monspart Sarolta világbajnok tájfutó, maratonista személyes irányításával  fogunk készülni a 13.ai versenyre. Ha van kedved, csatlakozz, április 2., 17.45 Margitsziget, MAC bejárat!!!!

Jelentkezés a futóversenyre-pipa! :)

Megtörtént. Életem első hivatalos futóversenyére tegnap este bejelentkeztem. Voltam általános iskolásként futóversenyeken, de az nagy tömegben rohangálós, Szolnokot átfutó Samsung futás volt,amin adtak egy pólót és kötelező volt részt venni a tesi tagozat miatt. Azóta eltelt 15 év és most újra starthoz állok. Önszántamból... Tegnap a Margitszigeten voltam a PCOS-oknak szervezett ingyenes futóedzésen, amit Prónay-Zakar Gina edző tartott. A bemelegítés után 1 szigetkör volt kitűzve (5,5 km), gyors gyaloglás vagy futás. Mivel még mindig nem gyógyultam ki a torokfájásból, köhögök rendesen, ezért Gina nem engedett futni, de futóiskolát beépíthettem a körbe és a végén azért az utolsó 1 km-t lekocoghattam. Nagyon jól esett. Az eső is, ami szakaszokban ránk tört, meg a futás is :) Többek között azért mentem el, hogy kiderüljön, hogy mennyi idő alatt futom le a 7 km-t. Viszont a kiesett 1 hét és a bizonytalanságom, hogy még egy szigetkört sem tudok egy szuszra lefutni arra a döntésre sarkallt engem és  az edzőt, hogy ne a 7 km-es Midicittán, hanem a 3,2 km-es Minicittán induljak. Hogy legyen sikerélmény a verseny. Rá egy hónapra lesz egy másik, azon már bevállalhatom a hosszabb távot. Ezt mondta. És nem volt bennem ellenállás, vagy rosszallás, vagy sajnálkozás magamon, hogy ó mégse tudom megtenni a 7 km-t. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes kezdet ez a 3,2 km. Ha jó tempóban futok, még az elsők között is beérhetek :D Ha nem jön ez a betegség,akkor bevállalom a 7 km-t, de talán pont jó időben jött. Ráébresztett arra, hogy túlhajtottam magam, kizsaroltam a szervezetemet. Kell a mozgás, mert már nagyon hiányzik a futás, a tegnapi nagyon jó volt, de okosan, fokozatosan kell hozzászoktatni a testemet. Tegnap megtanultam a helyes levezetést, nyújtást. Ezzel komoly problémáim voltak és a térdfájásom is elképzelhető,hogy a nem megfelelő és hiányos nyújtás miatt következett be. Sokat tanultam tegnap, a helyes testtartásról és az elfogadásról.
Apropó elfogadás. Pénteken nem értem oda 5-re Lizáért, csak fél 6 után. Sétára vittem, bár azt hittem csütörtökön,amikor mondtam a pót gazdájának, hogy megyek érte, hogy már futva és futunk, de annyira fájt a torkom,hogy ki kellett hagynom. És bár Zsuzsa néninek odaszóltam, hogy később megyek, Liza 5-kor leült a kapu elé és várt rám. Utána lefeküdt a kertbe és szomorúan nézte a kaput. Mindezt persze nem Liza mesélte nekem, hanem Zsuzsa néni. Én csak azt tapasztaltam meg, hogy amikor megérkeztem,akkor micsoda földöntúli boldogsággal loholt a kapuhoz és nem győzött örülni nekem :) Nagyon jó érzés volt és ezt (is) érdemes a kutyáktól megtanulni. így örülni akkor is a másiknak,amikor az késik. :) Remélem ma az időjárás kegyes lesz hozzánk és egy sétára el tudom vinni a kisasszonyt, ha már a hétvégén nem találkoztunk! :)